A padlizsán, ha nem is fekete lyuk, de eléggé szürke a főzési tudományomban. Általában akkor szoktam enni, ha az étteremben rendelt köretben véletlen ott van, esetleg anyukám-féle padlizsánkrémet, de magamtól eddig nem készítettem, talán mert részemről olyan "sok vizet nem zavaró" alapanyag. Eddig. Minap eszembe jutott, hogy milyen régen csináltam töltött cukkinit, de mivel a cukkini semleges ízére most nem vágytam, így kitaláltam, hogy akkor legyen töltött padlizsán. Darált húst mondjuk jól elfelejtettem venni, ráadásul még a múltkori pizza kapcsán maradt paradicsompüré, úgyhogy rögtön jött is az ötlet, hogy legyen akkor padlizsán pizza. (ÁÁáá nem vagyok nagy olasz ízek rajongó, dehogy!)

Elméletileg padlizsánt nem vágunk fém késsel, sem salátát, mert hamarabb bebarnul, megpunnyad, de most eltekintettem a műanyag/fa vágóeszköz beszerzésétől, gondolván ideje sem lesz a padlinak megbarnulni, annál hamarabb dobom én a sütőbe. Szóval felszeleteltem hosszábban pár centis csíkokra. Jó tudom, ha széltében karikára vágom sokkal gusztibb , de sokszor úgy vagyok vele, hogy teszek az esztétikára, csak együnk már. Felvágás után az egyes csíkokat kicsit megsóztam, a felesleges vizet próbáltam kinyomkodni, majd grillserpenyőben szépen átsüttöttem mindkét oldalát, aztán pici parmezánt reszelve rá betoltam a 180 fokos sütőbe kb 10-15 percre. Eközben a hűtőben talált maradék paradicsompürét fokhagymával, sóval, borssal, kakukkfűvel összekutyultam, a sajtos padlizsán szeleteket megkentem, majd további kolbászkarikákkal, sonkával, sajttal, paradicsomkarikával megpakolva visszatoltam a sütőbe újabb 15 percre. A végeredmény ízre remek lett, az állaga viszont nekem erőteljesen babakaja, rágni nem kell, csak nyelni. Nem hiszem, hogy többet megcsinálom, vagy tényleg karikákra vágom, masszívabb vastagságban.

padlizsán pizza

Reggeli: Paleo kenyér, sonka, zöldségek

Tízórai:-

Ebéd: Padlizsán pizza, sonkával, kolbásszal, parmezánnal, paradicsommal

Uzsonna: egy kis marék mandula

Vacsora: maradék padlizsán pizza egy tányér salátával