Most mondanám, hogy egy kikandikálló lábujjú, fűzős cipős konyhásnéni veszett el bennem, aki szemrebbenés nélkül 'riszájklingol" bármilyen kaját, mert, mint tudjuk a menzás kaja nem vész el, csak átalakul, de mint számomra is kiderült, ezt a skillt még fejlesztenem kell…

Mindig vannak kaja korszakaim, amikor teljesen rá vagyok cuppanva egy adott ételre, vagy alapanyagra. Biztos a szervezetem hiányol valamit, és azt a kívánt ételben találom meg- gondolhatnánk, de bevallom sokszor azért vagyok oda ételekért, alapanyagokért, mert hamar jól lehet velük…